Bemutatás
Tájház
A Babarci német nemzetiségi tájház, ismertebb nevén a Babarci Svábudvar Baranya vármegye legrégebbi, az ország harmadik legrégebbi sváb tájháza. A tájház 2015. augusztus 20-án, Babarc község fennállásának 1000 éves évfordulóján nyitotta meg kapuit. A tájház magántulajdonban van. Tóthné Schiebelhut Lívia és családja 2014-ben vásárolta meg az épületet és a felújítást követően tájházként kezdte el működtetni. Az épület fenntartásáról, a tájház gyűjteményének gyarapításáról azóta is a család gondoskodik. 2020-ban Egyesületet hoztak létre Babarci Heimat Egyesület néven, melynek kiemelt célja „az épített örökség, sváb tájház épületének állagmagóvása, felújítása, gondozása; valamint kiállítási anyagok, berendezési tárgyak, eszközök, bútorok gyűjtése, felújítása, gyűjtemény bővítése.”
A ház története:
A ma tájházként működő épület 1784-1786 között épült. A II. József által elrendelt állami betelepítések során 46 német telepes család érkezett a Rajna mentéről Babarcra. Az általuk épített házból jött létre a település déli részén az un „Sváb falu”. A német telepesek két csoportban érkeztek: a „Harmincasok” az utca északi részén telepedtek le, míg a később érkezett „Tizenhatok” a Sváb falu déli részét foglalták el. Az utca mindkét oldalán építészetileg egységes elrendezésű un. „telepes házak” épültek.
A telepes ház jellemzői:
A telkek 19,2-19,3 m szélesek voltak. A házak háttal északnak épültek a telek északi végén, az utcafronttól 3 méterrel beljebb. A kerítés és a ház közti kiskertet előkertnek hívták és zöldség- vagy virágoskertként szolgált. A ház hossza 14,5-17,5 m volt, szélessége 6,8-6,9 m. A telepes ház Babarcon is egyszerű épület volt, alacsony szobákkal, kis ablakokkal és igen vastag falakkal. A külső falak vastagsága 50 cm volt, a belsőké 30-35 cm. A falakat agyag, szalma és víz elegyéből döngölték, ez volt az elterjedt építési mód a 18. században. A falakat törek és agyag keverékével tapasztották és fehérre meszelték. A ház tövében 20-30cm magas gang volt egy lépcsővel, ezt az előre ugró tető védte. Fát csak a tetőszerkezethez és az ajtókhoz, ablakokhoz használtak.
A telepesház helységei:
A ház három lakóhelyiségből állt. Az udvarról két részes ajtó vezetett a konyhába, innen két másik ajtó az első és a hátsó szobába.
Az első szobának egy utcai és egy udvari ablaka volt. A szobában az oldalfalakon két ágy állt egymással szemben. Párnák és dunyhák voltak felhalmozva rá. Középen egy négyzet alakú asztal volt székekkel. Az ablakok közötti térben volt egy terítővel letakart komód, az úgynevezett Schuplott. E fölé egy házi oltárt erősítettek, amely előtt imádkoztak. A falakon szentek képei lógtak, később családtagok fényképei is. A szobát még két szekrénnyel vagy ládával rendezték be, melyek az ajtótól jobbra és balra kerültek. Az utca felőli helyiséget, az úgynevezett elsőszobát ritkán használták. Itt ravatalozták fel az elhunyt családtagokat, és itt öltöztették fel az esküvő előtt a menyasszonyt. Ebben a szobában tárolták a család vasárnapi
viseletét a szekrényekben vagy ládákban.
A konyhában korábban nyitott tűztér volt füstnyílással. Később ebből leválasztásra került a kamra és vályogtéglából „zárt” tűzhelyet alakítottak ki. A konyhában volt egy asztal székekkel és a mosdót is itt helyezték el.
A hátsó szoba volt a hálószoba, hasonlóan volt berendezve mint az első szoba. Ennek a helységnek csak az udvarra nyílt ablaka. Itt és a konyhában élte a család az életét. A téli hónapokban a vendégeit is itt fogadták, itt tartották a „Spinnstuben”-t.
A háznak volt egy negyedik, kisebb helyisége is, a parasztok istállónak használták, az iparosok itt rendezték be műhelyüket.
A babarci tájház eredeti bútoraival, berendezési tárgyaival, egy igazi időutazás élményét nyújtja a látogatók számára.